Szent Antal szobra

Keresve sem találhattunk volna szebb alkalmat arra az idei búcsúnál, hogy átadhassuk a solymári egyházközségnek ajándékainkat. Szeretettel nyújtjuk át először is Solymári Walkó László egyik értékes alkotását, egy Szent Antal-szobrot. Az 1909-ben, Solymáron született művész életművében egyszerre volt jelen az alaposság, a művészi önkifejezés ereje és a vallásos ihletettség. Bár életének jelentős részét Budapesten töltötte, mindig büszkén vállalta szülőföldjét, ezért is nevezte magát következetesen „Solymári Walkó Lászlónak”.
Alkotásait mély, spirituálisan érzékeny lelkület hatotta át. Meggyőződése volt, hogy a művészet nem csupán önkifejezés, hanem tanítás, nevelés és mások felemelése is. Ahogy ő maga vallotta: „A művész felelőssége, hogy szelleméből-lelkéből a fentről kapott értékeket helyesen vetítse embertársai elé.” Ez a lelkület tükröződik abban a Szent Antal-szoborban is, amelyet idén visszahozhattunk szülőfalujába, Solymárra.
De hogyan is történt ez? Talán többen már hallották a történetet, hogy az év elején Milbich Tamás felkereste a Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtárát, Solymári Walkó László életrajzi adatai után érdeklődve. Dr. Diós István atya, a könyvtár idős vezetője pedig a megkeresés kapcsán elérkezettnek érezte az időt, hogy felajánlja Solymárnak Walkó náluk őrzött, Art Univerzum című festménysorozatát és néhány kisebb méretű szobrát. Természetesen nagy örömmel fogadtuk a felajánlást, a gyűjtemény a képeket azóta már egy kiállításon is bemutatta, és arra törekszünk, hogy a kapott szobrok se kerüljenek egy raktár mélyére. 
Ez az ünnepélyes átadás tehát nemcsak egy értékes műtárgy templomunkba kerülését jelenti, hanem egy lelki örökség visszaérkezését is. Walkó művészete híd múlt és jelen között. Alkotása révén Szent Antal példája is talán közelebb kerül hozzánk, solymáriakhoz. Kívánjuk, hogy ez a szobor legyen közösségünk számára az összetartozás egy újabb, látható jele.

 

Tóth Piroska Anna – Milbich Tamás