A forráskút-szobor
A Templom téren, a mai ivókút környékén egykor egy egyszerű kis épület, a harangozó ház állt. Északi falában csendesen húzódott meg egy mára csaknem feledésbe merült szobor, amit a helytörténet egyszerűen forráskút-szoborként emleget. A kútszobor egy különleges barokk emlékünk volt, amely nagyjából 130 éven keresztül állt a téren.
Három részből állt: alul kagyló alakú kőmedence, fölötte szentírási idézettel díszített posztamens, rajta pedig a töviskoronás Krisztus szobra. A kőből faragott Megváltót lehajtott fejjel, mellsebére mutató gesztussal jelenítette meg. A kb. 120 cm magas, töviskoronás Krisztus-ábrázolás oldalából víz fakadt, amely a kagylómedencébe csordogált. Bár a szobor korpusza elveszett, a medence és a posztamens töredékei ma is megtekinthetők a solymári Helytörténeti Gyűjteményben.
A kútszobrot vízzel az innen nagyjából 2 km-re, a hegyoldalban lévő „Török-kút” forrás látta el, amely - állítólag - a római korból származó csatornán keresztül folyt le ide. A csatornát eredetileg a templom építkezéséhez szükséges víz begyűjtésének céljából alakították ki, ám a templom építési munkálatainak végeztével forráskútként hasznosították újra a lecsurgó vizet.
A kútszobor volutás posztamensén német nyelvű felirat hirdette Ézsaiás próféta szavait: “Örömmel meríttek vizet az üdvösség forrásaiból”. A felirat tanulsága szerint a szobor 1774-ben készült, de eredetileg nem Solymáron állították föl. Településünkre valószínűleg 1780 és 1790 között került, a templomépítő Majthényi Károly és a település akkori plébánosának közreműködésével. Abban az időben történt mindez, amikor a templom ma is látható berendezésének jelentős része az óbudai trinitárius rendházból Solymárra került.
Gyűjteményünk névadója, dr. Jablonkay István jelentős érdemeket szerzett a solymári forráskút emlékének megőrzésében. Értékmentő munkája nélkül ma aligha láthatnánk a maradványokat kiállítva a gyűjteményben. Az ő kutatási eredményeire támaszkodva, és a modern technika adta lehetőségekkel élve most sikerült újraalkotnunk a teljes emlékművet. A rekonstrukciót Szemere János atya közreműködésével a templomnak és a hívek közösségének ajánljuk fel, hogy részben újra betölthesse eredeti hivatását: a hit és az emlékezet élő forrásává válni Solymár szívében.
A posztamens rekonstruálása és a szobor elképzelt alakja úgynevezett fotogrammetriai eljárással és 3D alkotói munkával valósult meg, Milbich Tamás múzeumi munkatárs közreműködésével. A kútszobor kicsinyített változatának színét Elisch János díszítőfestő- és aranyozó mester alkotta meg. Szeretettel adjuk tehát át ezt a szép alkotást, és ezúton is köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult, hogy ez a hajdani emlék ismét láthatóvá és átélhetővé váljon!
Tóth Piroska Anna – Milbich Tamás