Erdő Péter a pápaválasztásról

A Pápában az emberek helyesen Jézus Krisztust érzik – interjú Erdő Péter bíborossal

Május 9-én péntek délután XIV. Leó pápának a bíborosokkal együtt bemutatott első szentmiséje után a Pápai Magyar Intézetben készült a beszélgetés Erdő Péter Esztergom-budapesti bíboros-érsekkel.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Gyorsan véget ért a konklávé, minthogy mi többnyire hosszabbra számítottunk. Önt hogyan érintette…?

Örültem neki, mert ez mindig az egyetértés jele. Másrészt azonban nem volt nagy meglepetés számomra, mert az előző két konklávé is rövid volt, így ez a harmadik is, amiken részt vehettem. Azt hiszem, hogy azok a szabályok, melyek ma a pápaválasztásra vonatkoznak, elősegítik azt, hogy viszonylag gyorsan eredményes legyen a választás. A régi szabályok esetében esetleg több mód nyílt arra, hogy hosszasabban lehessen alkudozni, vagy különböző szempontoknak lehessen érvényt szerezni. A mostani rend ebből a szempontból kedvező.

Végigolvastam és elmélkedtem a konkávé imádságait. Mennyiben segíthetett az imádságos légkör az új pápa megválasztásában?

Az imádságos légkör mindig segít. Volt nemrégen egy a konklávéról szóló film, de ez nem reális! Nem a politikai alkudozás meg a huzavona határozza meg a légkört. Lehet, hogy a háttérben egyeseknek ilyen gondolatai is vannak, de ott a helyszínen közös imádság, eskütétel van, és ott a Szentlelket hívjuk és érezzük azt, hogy Ő rajtunk keresztül akart működni.

Most lehetett érezni a Szentlélek jelenlétét?

Nem tudom, hogy mások mit éreztek, én úgy gondolom, hogy igen, mert meg vagyok győződve, hogy a jelenlévőknek a nagy többsége őszintén kereste azt, hogy mi jó az Egyháznak. Hiszen az eskü is – amit leteszünk előtte ott a Sixtus-kápolnában – erről szól. Sokan közülünk most voltak először konklávén és nagy csodálattal nézték, mielőtt az esküt letették volna, az Utolsó Ítéletről szóló freskót, Michelangelo művét az oltár felett.

Az új Szentatya elfogadta a szavazó bíborosok döntését és felvette a XIV. Leó nevet. Az új pápa legelső üzenete mindig a neve: Önnek mit jelent a Leó név választása? Gondolom a Leó pápák közül az első és az utolsó a hangsúlyos…?     

A Leó névről persze nem mi szavaztunk, hanem az az ő szuverén döntése, ő ezt választotta. Miért választotta? Ő erről részben a beszélgetésekben már jelzést adott. XIII Leó pápa iránti tiszteletből, ez volt az egyik szempont. XIII. Leó (1887-1903) pápa a munka világának, az ipari forradalomnak a korában fölmerült nagy társadalmi problémákra híres enciklikákban válaszolt, de sok más kérdésről is adott ki enciklikát. Az adott kor problematikájára reflektált a katolikus hit fényében. És úgy tűnik, hogy ez példakép Leó pápa számára is. Egyébként Nagy Szent Leóra (440-461) is utalni akart, minthogy Nagy Szent Leó korfordulót jelent. A klasszikus ókori világnak egy betetőzése ez, utána már Nyugaton gyakorlatilag a középkor kezdődik. Fontos dolog, hogy XIII. Leó is, de úgy látom, hogy XIV. Leó pápa is a munkának az értékét különösen hangsúlyozni akarja. Az Egyház társadalmi tanításában szerepel, hogy az emberi munka nem csupán a megélhetést szolgálja, hanem az ember méltóságához tartozik, mivel a Teremtő társául szegődik és így a munka nem pusztán a bűnbeesés következtében elszenvedett büntetés. Ez nyilván ellenkezik azzal, ha a munkát kizsákmányolják, ha méltánytalanul kihasználják. Sajnos a mai világban is van bőségesen példa erre, mind egyéni, mind nemzetközi vonatkozásban. Másrész ma új kihívások vannak a munka tekintetében, mert a technikai fejlődés, a robotizáció és most a mesterséges intelligencia fölveti annak a veszélyét, hogy az emberi munka nagymértékben fölöslegessé válik. Ez pedig borzasztó lenne, ha így volna, mert az ember nem lehet fölösleges, az emberrel a Teremtőnek célja van. Azt mondani, hogy egy ember felesleges, hogy „ráká”, hogy üres, ez a Teremtő gyalázása. Ezért is ítélte meg az Úr Jézus ezt a kifejezést oly súlyosan. A Teremtő minket nem fölöslegesen és hiába alkotott meg, hanem értelme és értéke van a tevékenységüknek. Épp emiatt a munkánknak ez a problematikája ma nagyon hangsúlyos.

A névválasztás után az új pápának első üzenete a Szent Péter bazilika erkélyén pár szóval elmondott köszöntése. Mit lehet kiolvasni ebből a pár szóból?

A Szent Péter bazilika erkélyén elmondott pár gondolatot hála Istennek én most már a negyedik új pápától hallom. II. János Pál megválasztásakor ott voltam a téren és jobban lehetett hallani, mint most az erkélyről, és az akkor egy nagy beszéd volt. De Benedek pápa és Ferenc pápa beköszöntését is hallottam. Ezekhez képest nagyon érdekes volt most  mindjárt a köszöntésnek a Krisztus-központú jellege, mert azt mondta, hogy „Békesség nektek!”, de a föltámadt Krisztus békéjéről beszélt. Tehát nem egyszerűen, ahogy a világ adja, nem valamiféle erőegyensúly értelmében. Egyénként a béke témájával a bíborosi testület is foglalkozott. A konzisztórium alatt, a testület szavazása alapján, az egész testület nevében kiadtunk egy sajtóközleményt, amelyben többek között éppen a békére való felhívás szerepel nagy hangsúllyal. Ebből is látszik, hogy a béke valóban a világegyháznak egy központi gondolata és törekvése, de ez nem pusztán emberi megfontolás, hanem ez a mi hitünkből és Jézus Krisztus személyéből fakad, aki békét teremtett Isten és ember között, valamint ember és ember közt is békét akar teremteni, nekünk pedig ezt kell közvetíteni. Leó pápa szólt Ferenc pápa érdemeiről, megköszönte neki a tevékenységét, de éppúgy megköszönte a bíborosi testületnek is, és kedvesen szólt erről. Aztán még a zárás is figyelemre méltó, ahogy imádságra szólította fel a jelenlévőket és az Üdvözlégy Máriát mondtuk el. Mindez így együtt nagyon jó és bíztató jele lehet az induló pápaságnak.     

Másnap aztán a választó bíborosok a Sixtus-kápolnában együtt miséztek Leó pápával, aki megtartotta első homíliáját. Mit üzent vele?

Ezt a beszédet nagy érdeklődéssel hallgattam, ami egy nagyon szép teológiai egészet alkot. Igazi homília, az evangéliumról szólt. Ez az egyház jogszabályaiban is szerepel, hogy szentmisében a szent szövegekről homíliát kell tartani, ünnep- és vasárnapon. Leó pápa egyházjogászként teljes mértékben tudatában van ennek. Úgy hiszem, a szívéből is jött a beszéd, hiszen Szent Péter vallomásáról szólt az evangélium, ezt a szakaszt magyarázta. Ebben pedig az a meggyőződés fejeződött ki, hogy nem csupán egy próféta volt a názáreti Jézus, nem csupán egy kiváló ember, akinek az emlékét, tanítását értékeljük és követjük, mert ha így volna, akkor fölléphetnének újabb kiváló emberek, mondhatnának valami mást, amiről azt állítanák, hogy ez felülmúlja, amit Jézusról a hagyomány közvetít. Nem, ő valóságos Isten és valóságos ember. Péter vallomásában benne volt, hogy „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Ezt igazolja vissza Jézus válasza, hogy „Te pedig kőszikla vagy és én erre építem egyházamat”. Érdekes, hogy a péteri küldetésről azt mondja Leó pápa: igaz, hogy ő Róma püspöke – egyébként ezt mondta Ferenc pápa is a beköszöntő szavaival tizenhárom évvel ezelőtt – de Leó pápa hozzáteszi, hogy a világegyház keretében „a római egyház elnököl a szeretetben”. Tehát még Antióchiai Szent Ignácra is utal, és a római egyház különleges küldetését, a primátust is ezzel a nyitott és tapintatos formulával fogalmazza meg. Tudatában van annak a küldetésnek és felelősségnek, ami a Szent Péter-utódi mivoltából fakad.

Leó pápa, jóllehet Chicagóban született, de felmenői közt közvetlenül van francia, olasz és spanyol eredet. Hármas európai vonulat…, Amerikában! Hogyan gazdagíthatja a személyiségét egy ilyen sokszínűség?       

Az amerikai kontinens már csak ilyen. Ott a lakosság nagy része európai bevándorló, de ma már persze nemcsak európai, hanem Afrikától a Közel-Keleten át ázsiai országokból is sokan érkeztek, ahogy az Egyesült Államokban szeretik mondani „olvasztótégely lettek”. Tehát a globális szemlélet itt van köztünk. Most már ez visszavonhatatlan. Észak- és Dél-Amerika a Szentatya személyében jelen van, de jelen van a római tapasztalat is, hiszen a teológiai és egyházjogi tanulmányait Rómában végezte. Jelen van egy olyan fajta nemzetközi áttekintés is, amit az tett lehetővé a számára, hogy ő volt az ágostonos rend generális elöljárója. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ő valamiképpen egy jó értelemben vett globális személyiség. Erre ma szükség van, és ezt mutatja nemcsak a megújult bíborosi testületnek az összetétele, hanem a hívek összetétele is. Elég csak kinézni a Szent Péter bazilika balkonjáról a térre és látjuk, hogy ott van az egész világ.

Igen, itt éppen szóba került, hogy az új pápa ágoston-rendi szerzetes. Óhatatlanul a névadó Szent Ágostonra kell gondolni. Mit üzenhet a mai pápa szentágostoni teológiával?

Szent Ágoston teológiája egy hatalmas érték és alapja az egész nyugati kultúrának. Másfelől Szent Ágoston az első évezrednek a nagy teológusa. A későbbi skolasztikus megújulás és a további teológiai fejlődés szintén legitim, ha a katolikus egyház keretében történt. De ne felejtsük el, hogy a különböző kulturális szerkezetekben kifejezett hit az közös volt az első évezred végéig. Aki ma is, lényegében az első évezred teológiai kategóriáival fejezi ki magát – és gondolok itt a keleti egyházakra, sőt az ortodox egyházra – de ha ebben legitim, akkor miért ne szólhatna az egyetemes egyház többféle nyelven, többféle gondolati, vagy fogalmi kategória rendszerrel is? Ha egyszer azon az alapon megvolt a közösség, azt gondolom, hogy ennek a pápaságnak esélye van arra, hogy további nagy ökumenikus lépéséket tegyen. Ez egyébként nagyon sok bíborosnak, nagyon sok helyi egyháznak is kívánsága.

Leó pápa ráadásul kánonjogász is, aki 1987-ben doktorátust szerzett kánonjogból a Római Aquinói Szent Tamás, más néven Angelicum Pápai Egyetemen, ott, ahol Szent II. János Pál pápa 1948-ban szerzett doktorátust teológiából. Ez a kérdés különösen is Önnek szól: Mit jelenthet a kormányzásban, ha egy római pápa egyházjogot tanult, hiszen a pápák történetében ez nagyon is jellemző?      

1948 és 1987, ennyi idő telt el közte! Az is megrendítő élmény, hogy II. János Pál pápa idősebb volt még a szüleinknél is egy kicsivel. A mostani Szentatya fiatalabb, mint én vagyok. Érdekes belegondolni ebbe. Azt hiszem, hogy ez öröm, mert reménység van arra, hogy hosszú időn keresztül tudja kormányozni az egyházat. Doktori értekezése tekintetében a témavezetője az a José Castagno professzor volt, aki engem is tanított szentségi jogra és más tantárgyakból is a Lateráni egyetemen és később ő lett az Angelicum rektora. Azt hiszem, hogy a képzésünkben is hasonló utat jártunk be.

Ismerik egymást?

Mi ismerjük egymást, de nem a tanulmányi időkből, hanem későbbről.

Mit jelenthet számára a kánonjogi végzettség és a kánonjogi tapasztalat az ő péteri szolgálatában?

Biztosan nagyon sokat, mert az egyháznak a tanúságtétele nemcsak a tanításon, a szóbeli hirdetésen múlik, és nem is csak azon múlik, hogy egyes tagjai vagy szervezetei – bár ez nagyon fontos – milyen karitatív tevékenységet végeznek, hanem azon is múlik, hogy mint közösség, hogyan lép  fel a világ előtt. Jézus azért imádkozik, hogy mindnyájan „egyek legyenek”. Ez van az új pápa  jelmondatában is. Ez az egység nemcsak láthatatlan egység, hanem már látható egység, vagyis mint intézmény, mint szervezet is, egységet kell alkosson. Nem monolitikus, nem a különbségek tisztelete nélküli, de mégis látható egység. Nos, éppen ezt biztosítja az, amit jognak nevezünk.

A ma bonyolult világot szem előtt tartva, melyek  az Egyház előtt és így Leó pápa előtt álló legnagyobb kihívások?

Európában vagy másutt…, borzasztó dolgok vannak a világban. Az, hogy például Szudánban, vagy Dél-Szudánban hány halálos áldozata van a háborúnak, hogy hány millióan menekülnek el, azt mi néha halljuk, de elképzelni sem tudjuk. Hatalmas menekült-dimenziókról van itt szó, és persze Európában itt van a szörnyű ukrajnai háború, aminek minél hamarabb vége kell, hogy legyen. De Például India és Pakisztán között is nagyon érzékeny feszültség van, de még számos más helyén is a világnak, ha csak Kongóról, vagy Mianmarról beszélünk és ugyanígy sok helyen van a keresztényeket érintő elnyomás, üldözés, vagy akár a kiirtásukra tett törekvés. Vértanúk százai és ezrei minden évben! Ez nagyon érdekes dolog, mert egyrészt szomorú és ijesztő, másrészt pedig ez az egyház tanúságtételének a része. Ez is az evangelizáció része, mert „a magvetés a vértanúk vére”, ahogy már Tertulliánus mondta.                

Leó pápa Amerikából jön, ahol a relativizmus született az utóbbi pár évtizedben. Relativizmus, mely állítja, hogy nincs igazság, ám vannak, akik azt mégis megmondják. Mit tud egy pápa tenni ennek láttán, hogy a katolikus hit igazsága egy átlag hívő számára megfogható és stabil legyen?

Először is az objektív igazságnak a léte, a lehetősége egy nagy filozófiai kérdés. De mi ezt valljuk, azt valljuk, hogy Isten megajándékozta az embert a világ megismerésének egy olyan képességével, amely számunkra elégséges. Természetesen nem mi vagyunk a Teremtő, mi nem ismerhetjük meg soha tökéletesen a világot, mert azt tökéletesen csak a Teremtő ismeri. De a számunkra elégséges mértékben megismerhetjük, sőt képességünk van arra, hogy egyre jobban megismerjük, hogy fejlődjünk a tudományban és a technikában, és így saját megélhetésünket is megteremtsük ezen a földön. Ehhez természetesen nagyfokú szolidaritásra van szükség. Az, hogy az igazságot megismerhetetlennek mutatjuk, vagy relatív alapra helyezzük, ez nem helyes megoldás, ettől még nem oldjuk meg a közös problémáinkat. Ez azt jelentené, hogy minden vélekedés egyenértékű. Márpedig van olyan vélekedés, ami embertelen, ami életellenes, ami más ember méltóságát sérti és ezt nem tekinthetem ugyanolyan értékűnek. Magyarán szólva, az objektív valósághoz való viszony nemcsak a kereszténységnek, hanem az egész kultúránknak is alapvető értéke. Hozzáteszem, manapság egyre kevésbé vitatkozunk és érvelünk mi filozófiai síkon. Már csak azért sem, mert ha a partnerünk nem hisz abban, hogy van igazság, akkor én az igazságot hogyan bizonyítom neki? Ellenben tanúságot tenni Jézus Krisztusról az egy különleges erejű beszéd és nem is csak beszéd, hanem itt a tettek is beszélnek. Amikor Teréz anya temetése volt – én néztem a TV-ben – ott milliók mentek Indiában az utcán és kísérték a halottat. Nagyobb részük egyáltalán nem volt keresztény. Teréz anya egy olyan nyelven hirdette az evangélium igazságát, amit mindenki megértett. Azt hiszem, hogy nekünk ő is példakép lehet.

Az új pápánk kánonjogász, teológus, misszionárius és ahogyan láttuk a bemutatkozásakor, egy nagyszívű ember. Mindenkit megragadott, s erről nagyon sok kommentet kaptam a rádió fb-oldalán keresztül, hogy „ránéztem, megszerettem, mert láttam a szívét”. Lehetett látni az érzelmeit, amikor mélyen megilletődött. Bíboros úr, hogyan látta őt közelről?                        

Amikor hivatalosan közlik, hogy rá esett a választás – de hát ő is látta a teremben, hogyan is fejlődnek a dolgok – nyilvánvalóan megrendíti az embert, de azért ő férfiasan állta a sarat. Az adott bíboros többféleképpen fogadhatja a rá esett választást. Ő elfogadta, miként mások is elfogadták és ő is elfogadta a maga módján.

Amikor aztán az erkélyen bejelentették őt és látta-hallotta a téren lévő tömeg örömét, ez nagyon megérintette, és bizony belülről meg kellett küzdenie, hogy erős maradjon…

Azt ő is világosan érzi és tudja, hogy a pápában nemcsak  egy kiváló, egy tudós, egy  jószívű embert tisztelnek, hanem benne az emberek helyesen Jézus Krisztust érzik. Az a fehér ruhás ember nekik Jézus Krisztust juttatja az eszükbe. Persze ez borzasztó felelősség is, mert úgy kell beszélni  és úgy kell cselekedni, hogy ehhez legyen méltó. Az biztos, hogy a szeretet az jelzi – és nem is csak a katolikusok részéről – hogy a világnak Krisztusra van szüksége és ránk is szüksége van a  világnak, ha és mert, Krisztushoz tartozunk. Ezt a pápa személyesen és fokozottan érzi, hatalmas teherként és nagy lehetőségként is.

Köszönöm a beszélgetést! 

 

forrás: https://www.vaticannews.va